A környezeti nevelés helye és szerepe a magyar óvodai nevelésben a kezdetektől napjainkig

A másfél évszázad alatt megjelent tartalmi irányítást tartalmazó szakirodalom, illetve a tartalmi munkát irányító dokumentumok között lapozgatva tényként állapíthatjuk meg, hogy elődeink nevelési értékeiben olyan tézisek kaptak kiemelt szerepet, melyek időtállóak, alapvető értékeket hordoznak, több éves (sőt évtizedes) stabilitásukkal biztosították az óvodai nevelés tartalmi tendenciáinak felfelé ívelő fejlődését. A környezeti nevelés az óvodai nevelés minden időszakában fontos feladat volt. Ezt igazolják a következő idézetek.

Már az első óvodákban – illetve ahogy akkor nevezték, angyalkertekben is – a gyermekkor védelme és tisztelete kapott jelentős szerepet: az emberi kapcsolatok természetesebbé, érzelmileg telítettebbé váltak, változott a gyermekkép, felismerték és elfogadták a gyermekkor jelentőségét és sajátosságát. A óvóképző intézet I. osztályának első félévi tananyagában Szerdahelyi Adolf már 1882-ben¹ ezt írta: „A gyermeki természethez alkalmazkodva, csak azon tulajdonságokat vonjuk a kisded körébe, a melyek iránt tudásvágyával és érzékeivel érdeklődik…” Atisztaságszeretet megszoktatása címmel külön fejezet foglalkozik az egészséges életmód alakításával, ebben olvasható: „vidám csevegés közben figyelmeztetni kell őt a tisztára s azt vele megkedveltetni; ellenben a tisztátlanságot megutáltatni, […] Legelső sorban azonban arra kell gondoskodni, hogy a szobában a tiszta lég gyakori szellőztetése által, folyton fenntartassék; ellenben helytelen volna füstöléssel eszközölni a lég tisztítását.” A virág védelmében a következőképp nyilatkozik: „Most vízbe tesszük a rózsát, és másnap vagy harmadnap észrevétetjük a gyermekkel, hogy most már nem olyan szép, piros, jó szaga sincs többé és levelei lehullanak; egyúttal figyelmeztetjük a gyermeket, hogy íme szegény virág, ha leszakítjuk elhervad és elvész. Nem jobb-e, ha a kertben tovább is szépen virít és illatozik? Kár a szegény szép kis virágért, nem kell letépni!”

Nagy László fejtette ki a Magyar Gyermektanulmányi Társaság szándékait idézve 1912-ben²: „a gyermektanulmány elismertetni kívánja, hogy a gyermeknek joga van ahhoz, hogy a nevelés és az oktatás az ő életkorához, egyéni sajátosságaihoz alkalmazkodjék.” A gyermeki jogok védelme, a gyermeki fejlődés tisztelete és az erre alapozott nevelés a reformpedagógiai irányzatok megszületése óta hatással vannak a magyar óvodai nevelésre.

A játékfelfogás és a gyermeki tevékenységek tartalmáról alkotott nézetek koronként sokat változtak az elmúlt ötven évben. Mégis, minden dokumentumban megtalálható a környezetismeret témaköreinek szerepeltetése. Az egészségnevelési témakörökben, az anyanyelvi nevelés és a környezeti foglalkozások tartalmában megtalálhatók a fenntarthatóságra nevelés elemei.

Dr. Hermann Alice „Óvodás korú gyermekek tájékozottsága a világban”³ című kiadványa kutató-feltáró vizsgálat keretében mutatta be az óvodai oktatás eredményességét és hatékonyságát. A 30 kérdés közül 15 természeti jelenségekre, 11 az ember tevékenységeire, életvitelére vonatkoztak, tehát ebben a vizsgálatban is nagy hangsúlyt kaptak a környezeti nevelés témakörei. Nagyon kevés kutatás folyt az óvodai nevelés területén, de az ERVI-vizsgálat⁴ is kiemelten kezelte ezen témakör területeit.

Szabadi Ilonka írja⁵ a „Környezetismeret az óvodában” című kiadványban, hogy a régi program, vagyis a Kézikönyv az Anyanyelv és környezetismeret fejezetben adott útmutatást a beszédfejlesztés, a gyermekirodalom és a környezet nevelési feladatairól. A kézikönyv ezen egy témája háromfelé vált az 1971-ben megjelent Óvodai Nevelés Programjában, vagyis három különálló fejezet tartalmazta mind az anyanyelvi nevelés, mind az irodalmi nevelés, mind a környezeti nevelés tartalmát.

A területek összevonása és szétválása, illetve tevékenységi kereteik változtak sokat az évek, évtizedek során, de a dokumentumokat elemezve megállapítható, hogy a téma örökzöld: mindig is szerepelt az óvodapedagógusok feladatainak sorában, a gyermeki tevékenységek tárházában.

Ami igazán változott, az a módszer. Hogyan, milyen körülmények között, mivel és mikor – ez nagyon függött és ma is függ a tartalmi szabályozástól, az óvodapedagógus felkészültségétől. Ma már szerencsére mindezeket egyre inkább befolyásolja a gyermek, a gyermek fejlettsége, egyéni fejlődési ütemének tartalmi jellemzője, szükséglete és igényei mint meghatározó erő.

Az óvodai nevelés 150 éven át mindig teljesítette, korszakonként változó intenzitással a gyermekek egész napos nevelését hazánkban. Az OECD részére az országról készült háttértanulmányban⁶ ezt olvashatjuk: „A koragyermekkori nevelés intézményhálózatának kiépítése erőltetett ütemben zajlott a 60-as, majd a 70-es évek folyamán is, melynek egyik következménye lett, hogy az óvodák egy része eredetileg nem óvodának épített épületben nyílt meg. 1975-ben a 3-6 éves korosztály több mint kétharmada, 1985-ben pedig már 92%-a járt óvodába.”

A tartalmi szabályozás specifikumai

A több mint 150 éve fennálló magyar óvodai nevelés történelmi hagyományainak köszönhetően olyan szakmai értékekre támaszkodhat a jelenlegi magyar óvodai nevelés, aminek alapján megszületethetett a világviszonylatban is egyedülálló dokumentum, az Óvodai nevelés országos alapprogramja⁷ (a továbbiakban alapprogram), ami ma meghatározza az óvodai nevelés tartalmát. Az egyedülállóságot az támasztja alá, hogy az OECD magyarországi vizsgálata során John Bennett koordinátor, a vizsgálat vezetője kijelentette (2002-ben az OECD-vizsgálat során): az alapprogram, mely az egész ország számára ad elvi útmutatást az intézményes neveléshez, szakmailag, valamint szerkezeti és terjedelmi szempontból is egyedülálló a világon. Általában nincsenek országos programok, a tartományi, települési megosztás jellemzi a kisgyermek-nevelés tartalmi irányítását.

Az alapprogram elveiben megtalálhatók a kisgyermekkori környezeti nevelés tartalmai. Az elvi tartalmi irányításnak megfelelően tehát minden helyi nevelési program hangsúlyos területe a környezeti nevelés. Tradicionálisan minden óvoda foglalkozik a környezeti neveléssel, függetlenül attól, hogy céljaik között kiemelten szerepel a környezeti nevelés vagy sem.

Az óvodakép és a gyermekkép fejezetben a gyermekközpontú és személyiség-kibontakoztató elvek hirdetését, a gyermeki tisztelet, elfogadás, szeretet és megbecsülés kiemelését olvashatjuk. Ezt az elvet tudja igazán megvalósítani a mai kor óvodai tartalmi szabályozó rendszere a kétszintű irányítással.

• Az első szint, az országos tartalmi szabályozó az alapprogram, amely meghatározza a magyar óvodákban folyó nevelőmunka alapelveit, az óvoda funkcióit, az óvodai nevelés célját, feladatrendszerét, az óvodai tevékenységformákat, az óvodai élet megszervezésének elveit és az óvodáskor végére várható fejlődési jellemzőket. Az alapprogram minden további program hordozója, és minden további program erre épül.
• A második szint a helyi tartalmi szabályozó, az óvoda saját, helyi nevelési programja. A vonatkozó kormányrendelet erről így szól⁸: „Az Óvodai nevelés országos alapprogramja és az azzal összhangban lévő óvodai nevelési programok egymásra épülő, szakmailag összehangolt rendszere a biztosíték arra, hogy az egyes intézmények szakmai önállósága, az óvodai nevelés sokszínűsége mellett érvényesüljenek azok az általános igények, amelyeket az óvodai neveléssel szemben a társadalom a gyermek érdekeinek figyelembevételével megfogalmaz.”

Az óvodai helyi nevelési programokban a helyi igények és szükségletek ismeretében fogalmazták meg a nevelési feladataikat. Az óvoda nevelőtestülete helyzetfeltáró és elemző tevékenysége alapján tudott dönteni a programkészítés módjáról, a tartalmi jellemzők kiemelésének kérdéseiről. Az óvoda helyi nevelési programja tehát olyan dokumentum, amely helyzetelemzésre építve tartalmazza az óvoda nevelési koncepcióját: mindazokat az értékeket, melyek meghatározzák nevelési sajátosságaik alapelveit. Kifejtésre kerül a helyi nevelési programban az óvoda teljes ciklusára (3-6-7 esetleg 8 éves korra) vonatkozó nevelés, a fejlődés segítése, a fejlesztés elvei, folyamatai nagyobb távlatokban és részleteiben is. Rögzítik a nevelési idő és a szervezeti keretek területeinek, az óvoda kapcsolatrendszerének, az erőforrások (tárgyi és személyi feltételek) szükségleteinek felsorolását. A fenntarthatóság pedagógiájának elvei és tartalmi jellemzői különböző hangsúlyokkal találhatók meg a helyi nevelési programokban.

Mai helyzet az óvodai nevelés területén

A 2001-ben végzett Országos óvodakutatás alapján tudjuk, hogy a környezet- és természetvédelem témakörét sok óvoda kiemelten kezelte helyi nevelési programjában. Kedvelt az erdei óvoda feladatainak felvállalása az óvodapedagógusok és a szülők körében egyaránt. A természet megszerettetése, védelme, a tiszta környezet iránti igény alapjainak a lerakása fontos feladatává vált az óvodai nevelésnek. Kimutathatók olyan ismérvek, amelyek a környezeti nevelést kiemelten kezelő óvodákat jellemzik. Ezen tevékenységekből emeljük ki a leggyakrabban előforduló területeket.

• A környezeti nevelés megfelelő teljesítése érdekében az óvodapedagógusok rendszeresen vesznek részt továbbképzéseken.
• A környezeti nevelést kiemelten kezelő óvodák tartalmi jellemzői között szerepel a természetszeretet, a környezetvédelem és az erdei óvoda megvalósítása.
• Felszereltség terén az óvodák szegények, saját készítésű eszközökkel dolgoznak. Sokszor, minden lehetőséget kihasználva pályáznak a környezetfejlesztés érdekében.
• A környezetismereti nevelést kiemelten kezelő óvodák nevelőtestülete nyitott, érdeklődő, aktív, kreatív.

2003-ban az ország több óvodájában, civil szerveződések keretében a fenntarthatóságra nevelés feladatainak összeállítása érdekében folytak munkálatok. E téma azért volt fontos, mivel az ENSZ tervei között szerepel a fenntarthatóságra nevelés-oktatás kiemelt támogatása. A közoktatási törvény legutolsó módosítása (2003 augusztusában), a környezeti nevelés hangsúlyos kezelése iskolai területen, jelentőséget adott az óvodai nevelésben is a zöld óvodák értékei vizsgálatára, elemzésére, az eredmények kiemelésére. Olyan kritériumrendszer kidolgozása és a kritériumok alapján olyan indikátorrendszer kiépítése vált fontossá, mely az óvodai környezeti nevelésre vonatkozó minőségi megalapozásra ad lehetőséget. Így válhat megvalósíthatóvá az iskoláskor előtti és az iskolai intézményes környezeti nevelés területén a pedagógiai rendszerek egymásra építettsége. A fenntarthatóság pedagógiájának megteremtése érdekében fontossá vált első lépésként az óvodai területen a fogalom megismerése, tartalmi jellemzőinek összeállítása. Ezek a következők.

• Az egész életen át tartó tanulás igényének és képességének kialakítása érdekében alapvető szokások, magatartási formák megalapozása épüljön be a nevelőmunka gyakorlatába.
• A tanulási folyamat megalapozása a felfedezéses tanulás, a problémamegoldás, az élményközpontú tanulási helyzetek megteremtésével valósuljon meg.
• Az együttműködés, a társas készségek fejlesztése, az esélyteremtés, a kultúrák közötti párbeszéd alapjainak lerakása kapjon megfelelő hangsúlyt az óvodai nevelésben.
• Olyan intézmények támogatása, melyek felvállalják a környezeti nevelési tartalmak terén a képességek és a magatartás alakítását az életkorhoz igazított tevékenységközpontú módszerek alkalmazásával (sok-sok játékos tevékenység szervezésével, szenzitív módszerek alkalmazásával, terepi tapasztalatokból származó ismeretbővítéssel, ismeretalkalmazással és az alkalmazási területek kialakításával).
• Olyan tárgyi környezet megvalósítása, ahol az épület, a csoportszoba, az udvar már külső megjelenésében is sugározza a közösség fenntarthatósági elveinek érvényesítését. A berendezés egyszerű, takarékos, ésszerű, praktikus, helyi sajátosságokat tükröz. A csoportszobáknak egyéni hangulata van, sok a növény, a természetsarok gazdag a természet kincseiben.
• A felnőttek adjanak mintát a takarékosságban, ez a gyermeki tevékenységekre (például a villany leoltása, a csap elzárása) és az intézmény működtetésére (tisztítószer használata) is hatással lesz.
• A hulladékgyűjtés módja feleljen meg az EU előírásainak (szelektivitás).
• Kapjon teret az újrahasznosítás lehetősége (például a munkahelyeken használt papír újrafelhasználása rajzolásra).
• Mérgező anyagok ne legyenek a gyerekek környezetében (növények, festékanyag).

Az eddig leírtakból is látszik, hogy nem új feladatvállalásokról van szó, csak az eddigi tevékenységek tudatosabb, más szempontok szerinti csoportosításáról, egyes tevékenységek hangsúlyozásával szemléletbeli változásokról. A fenntarthatóságot segítő megoldások keresése elvezet a tervszerűbb és következetesebb megvalósítási módok, az egészségesebb életmód kialakítása felé. Ennek érdekében került sor a Zöld Óvodai Kritériumrendszer kidolgozására, mely több hónapos folyamatot igényelt.

A Zöld Óvodai Kritériumrendszer kidolgozása

2003-ban továbbképzés keretében környezeti nevelés terén elismert szakmai tekintélyek olyan elvárások sorát állították össze, melyek megvalósítását fontosnak tartották a környezeti neveléssel foglalkozó óvodák nevelési elméletében és gyakorlatában.

A zöld óvoda kritériumai a következő területeket ölelték fel.

• A zöld óvoda olyan intézmény, ahol mindenki tisztában van a fenntarthatóság gondolatával.
• Szellemiségében a környezeti nevelés alapján működik.
• Mind az épület, mind a közösség már külső megjelenésében is sugározza, hogy itt „fenntartható közösség” él és dolgozik.
• A helyi nevelési program a környezeti nevelésre épít.
• A gyerekek nevelése életkorhoz igazodó, tevékenységközpontú módszerekkel zajlik (sok-sok játékos tevékenység, szenzitív módszerek, életközösségek terepi tapasztaltatása stb.).
• Az óvoda berendezése az egyszerűség, a takarékosság, a praktikusság jegyében készül, a helyi sajátosságot tükröző természetes anyagokból.
• Minden csoportszobának egyéni hangulata, arculata van, sok-sok növénnyel, a természetsarokban a természet kincseivel.
• Az épületen belül energiatakarékos berendezések működnek.
• Elterjedt szokás, hogy ha nincs szükség a villanyvilágításra, lekapcsoljuk azt.
• Víztakarékos WC-öblítők működnek, a levegő illatosítására gyógynövényeket használnak.
• Szelektív hulladékgyűjtés minden teremben, az óvoda egész épületében (papír, ételmaradék, szerves hulladék, udvari komposztáló, elemgyűjtés lehetőleg a szomszéd iskolával közösen).
• Az óvoda működése során a rontott (használt) papír külön tárolóba gyűjtése, hogy a gyerekek elvihessék onnan rajzolni, hajtogatni stb.
• Lehetőség van a használt ruhák, játékok, háztartási eszközök, könyvek cseréjére (a szülők segítségével lebonyolítva).
• A gyerekek foglalkozási eszközeit, játékait körültekintően vásárolják meg, például: ne legyen mérgező festékkel bekenve, ne legyen a környezetre káros.

A szakmai kör által összeállított kritériumok kutató-fejlesztő munka során kerültek értékelésre és módosításra 2004-ben a Pedagógiai Intézetek (PEDIG) óvodai területtel foglalkozó munkatársainak közreműködésével az Országos Közoktatási Intézetben. Megállapítást nyert, hogy a környezeti nevelés érdekében elkötelezett óvodák nyitottabbak, a partnerekkel együttműködésre képesebbek, nevelőtestületük hatékonyabb az innovációs tevékenységek terén. Külső támogatásuk szükséges, mivel a fenntartók nem igazán képesek az innovatív pedagógusok munkáját finanszírozni. Indokoltnak tartották a kiemelt óvodai nevelési terület megerősítése érdekében a Zöld Óvodai Kritériumrendszer részletes kidolgozását.

Mindezen vélemények alapján a pedagógiai intézeti munkatársak megyénként megszervezték a Zöld Óvodai Kritériumrendszer szempontsorát tartalmazó kérdőív kiküldését az óvodákba, azután pedig a kitöltött lapok begyűjtését is. Főiskolai óvodapedagógus hallgatók bevonásával került sor a kérdőívek összesítésére.

A kiküldött kérdőívek száma 210 volt. A visszaérkezett kérdőívek 84%-a adott lehetőséget a feldolgozásra. Ez a magas visszaküldési százalék igazolta a pedagógiai intézet munkatársainak azon véleményét, hogy az óvodák pedagógusai fontosnak tartják a feldolgozandó téma gondozását és hatékonyabb megvalósítását a nevelés folyamatában.

A Zöld Óvodai Kritériumrendszer állításait és kritériumait 75%-ban értelmezhetőnek tartották az óvodapedagógusok. Részben adott választ a kérdésekre 10%. Ajánlást fogalmazott meg az óvodák 40%-a. A válaszadók 60%-a szerint a kritériumrendszer rendkívül sokoldalú, alapos, átgondolt, de részletesebb kidolgozottságot igényel. A minősítési rendszernek fel kell ölelnie az óvodai nevelés szinte valamennyi működési és tartalmi területét. A kitűzött célok és feladatok megoldásához szükséges tárgyi, gazdasági háttérrel és személyi feltételekkel az óvodák többsége nem rendelkezik. Ez okozhat problémát, ezért lenne jó egy indikátorrendszer kidolgozása. A következőkben a kutató-fejlesztő munka során összegzésre került megállapításokat tartalmazó jelentésekből idézünk.

1. Az óvoda működési feltételeire ajánlott kritériumokról megállapították:
   • a fenntartók felé is hathatós megerősítést jelentsen azon kritérium, hogy a takarékos izzók biztosítása szerepelhessen a költségvetésben, és környezetbarát tisztítószert használhasson az óvoda;
   • az óvodák kétharmad részében a fenntartónak kell biztosítania az egészségügyi előírásoknak megfelelő világítást, mert ez alapvető elvárás lenne.
2. Az udvar mérete néhol még a játékra szánt hely kialakítását sem teszi lehetővé, nemhogy a komposztálást. Ennek ellenére a megkérdezettek 40%-a támogatja és a többi ellenzi a megvalósítást, mivel nem tartják kivitelezhetőnek az óvodában.
3. Nem tartották szükségesnek a következő téma szereplését a kritériumok között: 70% nem tudta értelmezni a használt ruhák, játékok, háztartási eszközök és könyvek cseréjének fontosságát, hovatartozását a Zöld Óvodai Programban, nem válaszolt a kérdésre 30%.
4. Arra a kérdésre, hogy mi hiányzik a kritériumokból, a következő ajánlások gyűltek össze.
   • A biciklipálya vagy közlekedési pálya megvalósítása és célszerű használata.
   • A gyermekek aktívan vegyenek részt elemi környezetvédelmi tevékenységekben (téli madáretetés és -védelem, élőlények óvása). Az óvoda kertjében konyhai növények termesztése, begyűjtése és fogyasztása, valamint egyéb felhasználásuk megismertetése. Az egész éven át tartó állat- és növénygondozásban a „mi kertünk”, a „mi fánk”, a „mi háziállatunk” kifejezések használata. A folyók, tavak, patakok, vizek és azok élővilágának megismertetése, védelme. A vegyszermentes étkezés és a heti egyszeri gyümölcsnap bevezetése, vitaminsaláta, savanyítás és befőttkészítés, stb. tényezők szintén mérhetőek. Mindezen tevékenységek megvalósítását a csoportnapló tartalmazza, ez megfigyeléssel nyomon követhető legyen a nevelőmunkában, egy részük mérhetőségével is.
   • A zöld óvodai rendezvények mellett szükség van az erdei óvoda hagyományának ápolására, fejlesztésére, esetleges újabbak kialakítására és az erdei iskola támogatottságának megszerzésére. Ezek is szerepeljenek „Erdei óvodai kritériumok” címszó alatt.
   • Az óvoda vegye fel a kapcsolatot a helyi zöld szervezetekkel, legyenek közös munkálkodásaik, melyek mérhetők (programok, pályázatok).
   • Az óvoda külső és belső kommunikációs tevékenységében mérhető, megfogható legyen a környezeti nevelés, a környezetvédelem témaköre (például ünnepek, könyvárusítás, óvodai programok szülőkkel, közös kirándulások stb.).

Az óvodapedagógus kollégák a humánerőforrás fejlesztését tartják szükségesnek a kritériumrendszer életbe lépése érdekében.

1. Szükség lenne arra, hogy a fenntarthatóság fogalmát pontosabban határozza meg a kritériumrendszer. Ajánlották, hogy a fenntarthatóság értelmezése és alkalmazása érdekében továbbképzéseket kellene tartani a régiókban.
2. Nincs egyértelműen meghatározva, hogy a felnőtt közösség hogyan sugározza a zöld óvoda iránti elkötelezettségét a társadalmi környezete felé. A zöld óvodai program külső megjelenítése és tartalma egyaránt lényeges. Az imázs kialakítása, az elkötelezettség megjelenítése kihat a megvalósítás folyamataira.
3. Kiemelték, hogy fontos a szelektív hulladékgyűjtésbe a szülőket is bevonni. Ez az elvárás is fogalmazódjon meg a Zöld Óvodai Kritériumrendszerben.
4. Az óvodások számára érthető és feldolgozható zöld jeles napok kapcsán szükség lenne az érthetőség és feldolgozhatóság érdekében célirányos továbbképzési lehetőségek megteremtésére.
5. Az óvoda berendezésének elsősorban a gyermekek igényeinek és szükségleteinek, valamint a helyi nevelési program kiemelt feladatainak kell megfelelnie. Vagyis a következő területeken jelentkeznek feladatok:
   • a természetsarokban (és az óvoda egész területén) az allergén növények mellőzése, sőt antiallergén növények termesztése;
   • a takarékos izzók a fenntartó költségvetésétől függnek; az óvodák kétharmad részében nem felel meg a világítás az egészségügyi előírásoknak;
   • a szelektív szemétgyűjtésbe a szülők bevonásának fontossága.
6. A takarékosság hangsúlyozásának általános szinten nincs külön jelentősége, mivel ez állandó feladata minden óvodának. A tisztítószerek terén a válaszadók mindegyike jelezte, hogy nincs mód a környezetbarát szerek beszerzésére a költségmegszorítások miatt, a fenntartói megszorítások következtében.

Mindezen tapasztalatok elemzése mellett szükségessé vált 2005-ben a szakma kiváló képviselőinek, a szakmai egyesületeknek a véleményező és javaslattevő munkája is. A tágabb kör összesített véleménye alapján került korrekcióra a Zöld Óvodai Kritériumrendszer, mely így már lehetővé teszi a zöld óvodák mérhetővé, átláthatóvá tételét.

Fontos, hogy szerepeljenek a kritériumok között a következő állítások:

• az óvoda kertjében nem lehetnek mérgező növények;
• a gyakorlókert kialakítására szánt helyekről is legyen döntés, legalábbis lehetőség a létrehozásukra,
• a víztakarékosság fontos kérdés, amit feladatokra lebontva lehetne beépíteni a nevelőmunka folyamatába;
• a zöld óvodai rendezvények mellett szükség van az erdei óvoda hagyományának ápolására, fejlesztésére, esetleges újabbak kialakítására, és támogatottságuk megvalósítására.

Kiegészítő ajánlásokat is tettek a felmérésben részt vevő szakemberek. Ezek segítik a fejlesztést, konkrét ajánlásokat és témajavaslatokat tartalmaznak:

• a biciklipálya vagy közlekedési pálya megvalósítását;
• a gyermekek vegyenek részt elemi környezetvédelmi tevékenységekben (téli madáretetés és -védelem, élőlények óvása);
• a vegyszermentes étkezés és a heti egyszeri gyümölcsnap általános elterjesztését, bevezetését;
• a vitaminsaláta, a savanyítás és a befőzés technikájának megismertetését;
• az óvoda kertjében konyhai növények termesztését, begyűjtését és fogyasztását, valamint egyéb felhasználásuk megismertetését;
• a növények alapos ismeretét és ezen keresztül a növények védelmét;
• az egész éven át tartó állat- és növénygondozás fontosságát (a „mi kertünk”, a „mi fánk”, a „mi háziállatunk” kifejezések bevezetését);
• az állatok természetes élőhelyének ismeretét és ezen keresztül az állatok védelmét;
• a folyók, tavak, patakok, vizeink és azok élővilágának megismerését és védelmét az életkori sajátosságoknak megfelelően;
• a négy évszak „kincseinek” megismertetését a gyermekekkel.

Az ajánlásokat értelmezve megállapítható, hogy többségük tartalmazza a helyi nevelési program tartalmi irányítására vonatkozó értelmezéseket, illetve nagymértékben fogalmaztak meg a nevelőmunka gyakorlatára vonatkozó állításokat is. Mindezek figyelembevétele jó alapot adhat a nevelőtestületeknek helyi értékelés lebonyolításához is. Elemzésre, kiegészítésre, megerősítésre is adtak konkrét támpontokat.

• Vannak olyan nevelési programok, melyek a zöld napokat csoportünnepekké nyilvánították, és kirándulásokat terveztek a természetbe, az állatkertbe.
• A gyerekzsivaj sajnos elriasztja a madáretetőkhöz érkező madarakat, de ez függ a hely méretétől is; itt a gyakorlati megvalósításokat kell elemezni.
• Hangsúlyozandónak ítélték az élőlények iránti felelősség kialakításának fontosságát; ez több programból hiányzik.
• Az óvoda nevelőtestületének a helyi zöldek tevékenységébe való bekapcsolódását igen lényegesnek ítélték meg, ezen a területen vannak hiányosságok és igen jó tapasztalatok is.
• Nagyon jól segítené a fejlesztést, ha az óvodák közötti kapcsolattartás elmélyülne, illetve hálózat alakulhatna ki a zöld óvodák között.

A következő javaslatok a zöld óvodai nevelési programok fejlesztésére fogalmaztak meg témákat, képességfejlesztési területeket. A Zöld Óvodai Kritériumrendszer részletesebb megfogalmazásában is ezek kapjanak hangsúlyt, kerüljenek kidolgozásra:

• a gyermekek kommunikációs készségének fejlesztése;
• ok-okozati összefüggések felfedezése, élmény feldolgozása;
• analízis-szintézis (gondolkodási műveletek fejlesztése, például a testületben közösen készített rövid természetfilmek lejátszása) kooperatív tanulási környezetben;
• a környezet mennyiségi, méreti, formai, sík és térbeli jellemzőinek megfigyelése;
• a kirándulások során a természetes, eredeti környezetben tapasztalatszerzés, élménygyűjtés, egyedi természeti kincseink megismerése élőben és a megfelelő viselkedési forma gyakorlása;
• a természetvédelmet közvetlenül gyakorolják, közösen éljék meg (nem szakítjuk le a virágokat, nem tördeljük a fák ágait, nem bántjuk az állatokat).

Külön megemlítésre került továbbá, hogy keveslik a korosztálynak szánt kiadványokat, újságokat, amelyek a gyermekek életkorának megfelelő „tudományos” magyarázatokat tartalmaznak.

Mindezen kutató-fejlesztő munka összegzéseként megfogalmazódtak azok a tevékenységek is, melyek megvalósításával hatékonyabbá és eredményesebbé válhatna a környezeti nevelés az óvodákban.

Szükségessé válik:

• régiós és helyi továbbképzések szervezése az igények és szükségletek tükrében,
• a fenntartói támogatottság erősítése a feladatok hatékony megvalósítása érdekében,
• a zöld óvodai indikátorrendszer kidolgozása a Zöld Óvodai Kritériumrendszer mellé,
• a Zöld óvoda cím elnyerése érdekében pályázat meghirdetése,
• a zöld óvodai hálózat működtetése.

Zöld Óvodai Kritériumrendszer – hogyan tovább?

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium részéről évek óta segítő és kezdeményező munkálatok folynak a fenntarthatóságra nevelés legalsó lépcsőfokát képező óvodai nevelés támogatása érdekében.

A Zöld Óvodai Kritériumrendszer (ZÓK) végül szűk szakmai körben került véleményezésre harmadik körben 2005 őszén. A szakemberek igen készségesen és elkötelezetten vállalkoztak a munkára. Kritikai észrevételeiket a jobbítási szándék vezérelte. Többségében a szakvéleményekben leszögezik, hogy a kritériumrendszer tartalmilag és stilisztikailag is jó minőségű szakanyag. A kritériumok tartalma ráirányítja a figyelmet a fenntarthatóságra nevelés lényeges elemeire: az igényes környezet kialakítására és annak folyamatos karbantartására, fejlesztésére, valamint a környezettudatos életvitel szokásainak alakítására, fejlesztésére. A pedagógus kompetens személyisége meghatározó az eredményesség érdekében. Ez nevelőmunkájának záloga, amely nemcsak a gyerekekre, de a társadalmi környezetre is meghatározó erővel bír. Kiemelték, hogy a zöld óvoda modellként szolgálhat nemcsak a gyermekek, óvodák, hanem a szülők részére is.

A következő területeken került módosításra az anyag.

• Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának elveihez igazítás.
• A fenntarthatóság pedagógiai elveinek megjelenítése.
• A példák számának növelése az egyes pontokon belül az egyértelmű értelmezés érdekében.
• Az egészséges életmód alakítása érdekében a téma tartalmi jellemzőinek megjelentetése.
• Az ÁNTSZ és az uniós előírások figyelembevétele.
• A kapcsolatok rendszerének megjelenítése.

A Zöld Óvodai Kritériumrendszer (ZÓK) véglegesen jóváhagyott anyaga

1. Az óvoda szellemiségében a környezeti nevelés alapján működik. A helyi nevelési program a környezeti nevelést kiemelten „kezeli”, erre építi a fejlődést elősegítő tevékenységeket, tartalmazza a fenntarthatóság pedagógiája iránti elkötelezettséget.
2. A helyzetelemzésben kitérnek a helyi, regionális környezetvédelmi és egészségügyi szervezetek, a civil szerveződések, a társintézmények, a szülői közösség stb. helyi stratégiájára, terveire. Ezek lehetnek: a helyi környezetvédelmi program, az egészségkép vagy -terv, az iskola környezet-egészségvédelmi programja stb., amelyek mind a humán, mind az anyagi erőforrások biztosításában az óvoda segítségére vannak és gazdagítják tevékenységeit. Az egészségkép megfogalmazásában is szerepel a helyi környezet kiemelt szerepe.
3. A helyi célok, feladatok megfogalmazásában természet- és környezetvédelmi feladatok kiemelten szerepelnek a helyi adottságok alapján (például fák védelme, faápolás, faültetés, madárvédelem, hulladék kezelése és felhasználása, egészséges táplálkozás, energiatakarékosság, helyi lakóhely-megismerési tevékenységek, az épített és a természeti környezet védelme stb.).
4. A nevelőmunka tervezésében, a megvalósítás gyakorlatában megtalálhatók a környezeti nevelés elvei, tartalmi jellemzői.
5. A nevelőmunka hatékonysága érdekében a nevelési eljárások során a mit, mivel, mikor és hogyan kérdésekre épített fejlődést elősegítő tevékenységek kerülnek megvalósításra (például az igényeknek megfelelően megvalósul a képességek fejlesztése, eszközhasználat megtanulása, ismeretszerzés és alkalmazás modern módszereinek használata, kirándulások stb.)
6. A gyerekek nevelése egyéni fejlettségükhöz igazodó differenciált bánásmód elve alapján tevékenységközpontú módszerekkel zajlik, kiterjed a sajátos nevelési igényű, nemzetiségi és kisebbségi gyermekek nevelésére is.
7. Az óvodapedagógus alkalmazott módszerei segítik a tanulási környezet megteremtését, a tanulás tanulásának megvalósítását (játék, szenzitív módszerek, életközösségek terepi tapasztaltatása, felfedezés, élménypedagógia, projektmódszer alkalmazása, kooperatív tanulás, erdei óvoda stb.).
8. A településen és az óvodában élő, a gyermekek életkorának megfelelő hagyományok ápolása, gazdagítása megvalósul az óvoda életében és a családdal való kapcsolatban, valamint a település színterein. A zöld jeles napok (természetünnepek, egészségi jeles napok) kiválasztásánál is érvényre jutnak a környezeti adottságok (például a vízparti településeken a víz világnapját, a hegységekben lévőknél a madarak és fák napját ünneplik elsősorban).
9. Az óvoda minden dolgozója tisztában van a fenntarthatóság tartalmi jellemzőivel, és ez minden tevékenységben megnyilvánul. Ezáltal az óvoda felnőtt közössége munkahelyi életmódjával és munkájával pozitív mintát nyújt a környezettudatos magatartásra, az ökológiai szemléletformálásra, az egészséges életmód szokásainak megalapozására, a közösségi egészséges életvitelre.
10. Az óvodapedagógusok hétévenkénti továbbképzésének tartalmát döntően meghatározzák a környezettudatos neveléshez kapcsolódó területek.
11. Az óvodaépület helyiségeinek berendezése segíti a környezetbarát szemléletmód, valamint az egészséges életmód megalapozását. Az óvoda berendezése az egyszerűség, a takarékosság a praktikusság jegyeit mutatja, a helyi sajátosságot is tükröző természetes anyagok felhasználása érvényesül. A gyerekek által használt eszközöket, játékokat körültekintően vásárolják meg, például: nincs mérgező festékkel bekenve, nem káros a környezetre.
12. Minden csoportszobának egyéni hangulata, arculata van, sok-sok növénnyel, a természetsarokban a természet által adott „kincsekkel”. Növényápolási, állatgondozási feladatokat látnak el a gyermekek rendszeresen az egészségügyi előírásoknak megfelelő és megengedett mértékben.
13. Az óvoda udvara mentes az allergiát, a mérgezést és sérülést okozó növényektől. Az óvodakertben a helyi lehetőségek figyelembevételével valósul meg a zöldséges- és virágoskert, a gyógy- és fűszernövényi rész, a sziklakert, a kerti tó stb. A gyermekek a kert gondozásához kerti szerszámokat használnak.
14. Az udvari játékok környezetbarát anyagból készülnek, és megfelelő helyet, teret adnak a gyermekek játékának. Udvari árnyékolók és ivókút, illetve ivási lehetőség biztosított. A szabadban történő egészséges mozgáshoz, játékhoz megfelelő hely és idő áll rendelkezésre minden nap a gyermekek számára.
15. A takarékossági rendszer kiépített az óvodában a villany-, a vízhasználat és a futés terén. Az épületen belül energiatakarékos izzók vannak, a folyosókon, termekben a világítás megfelel az egészségügyi előírásoknak. A futési rendszer környezetbarát. WC-öblítők, hideg-meleg kevert csapvíz, a levegő illatosítására gyógynövények szolgálnak (nem használnak hajtógázos légillatosítókat).
16. Szelektív hulladékgyűjtés biztosított az óvoda egész épületében (például papír, műanyag stb.), kivéve a veszélyes hulladékokat (például elem, olajos palack stb.). A „hulladék nem szemét” elvének hasznosítása az újrafelhasználás érdekében (ajándékkészítés, játékkészítés stb.) megvalósul.
17. Az óvoda működése során a rontott (használt) papírok külön tárolóba kerülnek, hogy a gyerekek újból felhasználhassák (elvihessék onnan rajzolni, hajtogatni stb.).
18. Az óvoda működtetése során az óvoda vezetősége a környezetkímélő anyaghasználatra (környezetbarát tisztítószerek használata), a tudatos takarékosságra, a kapcsolatok széles és többirányú kiépítésére kiemelten törekszik.
19. Az óvodapedagógusok folyamatosan gyarapítják a környezeti neveléshez kapcsolódó szakirodalmat, a felnőtt és a gyermek környezet- és egészségbarát szemléletre ható könyvek vonatkozásában egyaránt. Alakítják a gyermekek és családtagjaik környezettudatos település-lakói/városlakói és fogyasztói szokásait.
20. Széles körű kommunikációs kapcsolat folyik az óvoda és partnerei között. Ezzel biztosított a társadalmi hatás a minőségfejlesztési elvek alapján, vagyis partneri kapcsolat működik a környezet- és természetvédelem érdekében: az óvoda környezetében élőkkel, a szülőkkel, a lakossággal (szülői értekezleti témák, fórumok szervezése, rendezvények: sportnapok, állatok gondozása, egészséges táplálkozás, növényápolás és -védelem, kirándulások stb.), a többi óvodával, és más gondozási-, nevelési-, valamint nevelési-oktatási intézményekkel, illetve a fenntartóval.

Az indikátorrendszer kidolgozását végző szakemberek jelentései alapján a következő vélemények hangzottak el a kirtériumrendszerről.

• „A kritériumrendszer nagyon jól átgondolt, igényes, teljes körű szempontsor, melynek alapján tényleg kiderül az óvodák környezettudatos nevelése. Öröm volt számomra is pontról pontra haladni és elemezni a munkát.”
• „A kritériumrendszer jól illeszkedik az óvodai nevelés speciális jellemzőihez.”
• „Benne foglaltatik a fenntarthatóságra nevelés iránti elkötelezett óvoda minden tevékenysége.”
• „Szemléletváltozást igényel több területen a kritériumrendszer elvárásainak való megfelelés. Ezért szükséges továbbképzés szervezése.”
• „Az óvoda nevelőmunkájától független, tehát objektív feltételek is szerepelnek benne, ezek anyagi vonzata akadálya lehet a kritériumoknak való megfelelésnek.”

Ezen megállapítások egyrészt elfogadók, támogatók, másrészt a további feladatok megvalósításához adnak gondolatokat és igen apró konkrét tanácsokat is, melyek jól hasznosíthatók a további munkálatokban.

Egy indikátorrendszer kidolgozására került sor 2005 második felében a Zöld óvoda pályázat előkészítése érdekében. Az indikátorrendszer összeállításának kiemelt célja tehát az, hogy a fenntarthatóságra nevelés speciális óvodai megvalósításáról képet adjon, segítse és átláthatóvá, mérhetővé tegye az óvodában megvalósuló folyamatokat.

• Értékelni tudja a fejlődési irányokat.
• Segíteni tudja a változások megvalósítását értékelő adataival.
• Megerősítse az óvodában folyó fenntarthatóságra nevelés egyes fázisait.
• Megteremtse a lehetőséget a Zöld Óvodai Hálózatba való belépés megvalósításához.

A zöld óvoda pályázat célja, hogy létrejöjjön a Zöld Óvoda Hálózat Magyarországon 2006-ban.

Irodalomjegyzék Jegyzetek: